A rossz szokások kialakulása

Sok kutyatulajdonos panaszkodik egyébként szófogadó kedvencére néhány makacsul rögződött rossz szokása miatt. Sajnos utólag mindig sokkal nehezebb megoldani ezeket a problémákat, mint megelőzni kialakulásukat.

Kezdjük talán a kiskutyák egyik kedvenc időtöltésével, a rágcsálással. Elcsenni a gazdi jó illatú papucsát, és alaposan átalakítani, ez minden valamirevaló kölyökkutya álma. Csak az a baj, hogy a gazdi nem mindig örül, ha fáradtan hazaérkezve kedvenc lábbelijét sok apró darabban látja viszont. Ilyenkor aztán hirtelen haragjában esetleg jól elveri a kiskutyát. Ez pedig nemcsak igazságtalan, de többnyire teljesen hatástalan módszer is. Igazságtalan, meri minden büntetés előtt illik végiggondolni, nem mi hibáztunk-e valamiben. Márpedig a kölyök számára elérhető helyen hagyni ilyen rágásra csábító dolgot, több mint provokáció. Azon kívül hatástalan is az utólagos szidás, mert ha nem sikerül rajtakapnunk őkelmét, amint épp ellopja vagy rágja a papucsot, fogalma sincs, hogy miért büntetjük meg.

Sokakat megtéveszt az, hogy a kutya szemmel láthatóan szégyelli magát, és félelmet mutat, mikor leszidják, mint aki pontosan tudja, hogy miért kap ki. Pedig egyszerűen arról van szó, hogy a gazda hangjából, mozdulataiból érzi, hogy valamiért haragszanak rá, és ez bőven elég ahhoz, hogy meglapuljon. Nem szabad ugyanis abból a feltételezésből kiindulni, hogy kutyánk tudatában van annak, ha rosszalkodik. Egészen más számít „rossznak" a kutyák és az emberek értékrendjében. A kölyök számára teljesen rendjén való, hogy fogváltáskor vagy egyszerűen unalmában arra alkalmas anyagú és szagú dolgokat rágcsáljon. Fogalma sincs arról, miért szabad a régi elnyűtt cipőt szétcincálni, és miért jár büntetés az új bőrkesztyű hasonló módon történő feldolgozásáért. Ne is várjuk tőle, hogy ezt megértse. Inkább adjunk neki sok bőrből, fából készült játékot, és zárjuk el előle azokat a tárgyakat, amelyek kísértésbe vinnék.

Az is segíthet, ha sokat játszunk vele, és rendszeresen sétáltatjuk. Az a kutya ugyanis, amelyik gyakran van egyedül, és sokat unatkozik, bizony hajlamos még felnőttkorában is megrágcsálni dolgokat. Ha mást nem talál, hát a padlót vagy a bútorokat. Az ilyen állatot szokták néha gyenge idegzetűnek, „túltenyésztettnek" kikiáltani, pedig szegény egyszerűen csak játék- és mozgásigényét próbálja meg valahogyan levezetni.

Ugyanez a probléma másképpen jelentkezik a kertben tartott kutyáknál. Nincsenek veszélyben a cipők és a szőnyegek, viszont előfordulhat, hogy a kölyökben kertészkedési ambíciók ébrednek föl. Gyakori a fák, bokrok meglehetősen szakszerűtlen, tövig történő visszametszése, esetleg a kert részleges felásása. Az előbbi szabályok ugyanúgy érvényesek ebben az esetben is:

1. Szidni, büntetni csak tettenéréskor szabad!

2. El kell látni a kutyát megfelelő rágcsálnivalóval!

3. Naponta többször alaposan ki kell fárasztani játékkal, sétával!

Notórius gödörásók esetében lehet, hogy az előbbi szabályok betartása sem segít. Ilyenkor két másik, speciális ok is szóba jöhet. Egyrészt figyeljük meg, nem rejt-e el kutyánk valamit - többnyire ételt, csontot - a gödör mélyére. Ha így áll a dolog, nem árt lecsökkenteni a napi adagját, hogy ne legyen fölösleg, amit félre lehet tenni rosszabb napokra.

Nyáron, nagy melegben azonban egészen másféle, igen egyszerű magyarázata lehet a nagyméretű gödrök keletkezésének. A kutyák ilyenkor ösztönösen keresik a száraz, forró talaj alatt a hűvösebb, nedves rétegeket. Ezért érdemes rendszeresen fellocsolni a kert egy árnyékos részét, ahol kényelmesen hűsölhet, és így nem kell a maga módján megoldania a problémát.

Egy másik, rendkívül bosszantó szokása alakulhat ki a kertben és lakásban tartott kutyáknak egyaránt, a túl sok, fölösleges ugatás.

A lakásban tartott kutyák többnyire gazdájuk távollétében tépázzák a szomszédok idegeit folyamatos ugatásukkal. Újra csak azt kell hangsúlyoznunk, hogy a megoldás főként a megelőzésben keresendő. Ne hagyjuk a kutyát túl sokáig magára. Hogy pontosan mennyi is az az idő, ami egyedül már nehezen elviselhető, fajtánként és főként egyedenként változik. A másik fontos szabály, hogy a kölyköt fokozatosan kell hozzászoktatni az egyedülléthez. Eleinte csak néhány percre hagyjuk magára, méghozzá egy kiadós séta és játék után. Adjunk neki valami rágcsálnivalót, műcsontot, játékot, hogy legyen mivel elfoglalnia magát. Ha csöndben marad, néhány perc távollét után térjünk vissza és dicsérjük meg. Fokozatosan növeljük az időt, amíg egyedül hagyjuk, de később se feledkezzünk meg előtte a sétáról, utána pedig a dicséretről.

Egyáltalán nem biztos azonban, hogy a magára maradt kölyök nem kezd azonnal hangos nyüszítésbe, ugatásba, ahogy becsukódik mögöttünk az ajtó. Ilyenkor bizony nem szabad lágyszívűnek lenni, hiszen ha megsajnáljuk, és azonnal visszamegyünk hozzá, azzal mindent elrontunk. Akkor ugyanis megerősítjük benne azt a hitet, hogy visszacsalogatásunkra az a leghatásosabb módszer, ha kitartóan nyüszít vagy ugat. Tehát inkább várjunk egy kicsit, hátha magától abbahagyja a reklamálást. Ha így történik, a továbbiakban alkalmazhatjuk az előző módszert. Néhány percnyi csönd után menjünk be, simogassuk meg, játsszunk vele egy kicsit, vagy esetleg adjunk neki jutalomfalatot.

De mit tegyen az, akinek a kutyája kitartóan, sőt egyre hevesebben ugat, sír utána? Először is vegyen egy mély lélegzetet, és készüljön föl lelkileg az előtte álló feladatra. A leghatékonyabb megoldás ugyanis ilyenkor visszamenni a kölyökhöz, haragosan a helyére parancsolni, csöndre inteni, majd határozott léptekkel újra eltávozni. Valószínűleg ezt a kis színjátékot többször elő kell adni, mire megmutatkozik a hatása, de mindenképpen érdemes kitartani. Kutyánk nevelése során még sokszor előfordulhat, hogy a  

siker azon múlik, ki bírja tovább türelemmel. Ha egyszer is a gazda marad alul, a kutya legközelebb sokkal magabiztosabban próbálkozik majd.

A kertben tartott, „fölöslegesen" sokat ugató kutyák motivációi általában mások, mint lakásban élő társaiké. Először is lássuk be, hogy ami számunkra érthetetlen, fölösleges ricsaj, az kutyánk számára teljesen normális magatartás lehet. Hiszen egy forgalmasabb utcában elég egy lelkiismeretes házőrző, aki igazán „csak" azt ugatja meg, aki, és ami a rábízott terület környékén mozog. Ha bírja szuflával, hát majdhogynem reggeltől estig ugathat. Es ha a szomszéd macskája pimasz módon úgy üldögél a kerítés túloldalán, hogy épp nem lehet hozzáférni, az bizony bosszantó. Meg kell tehát ugatni! Vagy ha a távoli domboldalról egy szegény, magányos kutya tutul, annak illik együtt érzően válaszolgatni. Akár egész éjszakán át.

Még ha a gazda el is viseli az állandó zenebonát, a szomszédok már rendszerint nem ilyen béketűrők. És őket is meg lehet érteni. Mit lehet hát ilyenkor tenni? A tapasztalatok szerint a rendszeres séta, futtatás, játék, ha nem is szünteti meg a bajt, de enyhíthet rajta. Sajnos meglehetősen nehéz az ugatás közvetlen büntetése, hiszen ilyenkor fontos és hangos elfoglaltsága miatt kutyánk nem könnyen hallja meg a hívó szót. Ha pedig akkor büntetjük meg, mikor nagy nehezen mégiscsak előkerül, esetleg azt érjük el, hogy legközelebb végképp nem jön oda hozzánk, csak ha már biztos benne, hogy elmúlt a vész.

Talán furcsán hangzik, de ugatás ellen sok esetben hatásos módszernek bizonyul a kerti locsolócső használata. Viszonylag messziről is könnyen meg lehet célozni a vízsugárral a kutyát, kárt nem tesz benne, de egy időre biztosan lecsöndesíti. Természetesen ilyenkor mindig határozottan rá is kell szólni, hogy a kutya összekapcsolja a szidást és a hideg zuhanyt. Valószínűleg egy idő után elég lesz a vezényszó, és csak nagy ritkán kell kissé „megnedvesíteni" a magáról megfeledkező kutya bundáját.

Végül nézzük az egyik legjellemzőbb, általunk „rossz szokásnak" titulált viselkedést, amely ugyanakkor a kutyák számára ősidők óta az örömteli üdvözlés genetikailag kódolt módja. A hazaérkező gazdára lelkes farkcsóválással felugráló kutya a falka szabályainak megfelelő módon viselkedik, hiszen a másik kutyát egyáltalán nem zavarja az, ha a ceremónia közben bepiszkolódik a bundája. Így aztán, különösen a rendkívül temperamentumos kutyák, ha mégoly fegyelmezettek is, sokszor újra meg újra elfeledkeznek a számukra érthetetlen emberi illemszabályokról.

A nevelés során legyünk következetesek! Vagy soha ne engedjük meg, hogy kutyánk ily módon üdvözöljön minket, vagy tegyük minden egyes alkalommal egyértelművé számára. hogy akkor éppen szabad-e felugrania. Nem várhatjuk el még a legokosabb kutyától sem, hogy meg tudja különböztetni az ünneplő ruhát a hétköznapitól vagy a sáros időt a száraztól.

Semmiképpen nem javasoljuk a felugrálás megakadályozására azt a köztudatban élő módszert, hogy a felugró kutya hátsó lábára kell lépni. Kisebb termetű, gyengébb csontozatú kutyáknál könnyen sérülést okozhat, ha kemény talpú cipővel az apró praclira taposnak. Nagyméretű, erős fajták esetében pedig meglehetősen nehéz a művelet végrehajtása anélkül, hogy az ember hanyatt ne essen. Vannak kölykök, amelyeket néhány határozott korholó szóval rövid idő alatt le lehet beszélni az üdvözlés ilyen viharos formájáról. Természetesen ez csak akkor sikerülhet, ha megpróbáljuk megelőzni a bajt, és a kutyához lehajolva megsimogatjuk, mielőtt még megpróbálna ránk ugrani.

 

Oldal: KISKUTYA NEVELÉSE, ROSSZ SZOKÁSOK KIALAKULÁSA
ELADÓ KISSPITZ KISKUTYÁK HONLAPJA - © 2008 - 2024 - kisspitz.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat