A TUDATLANSÁG ÁRÁNAK TÖRTÉNETE

 Történt egyszer régen, még fiatalok és tudatlanok voltunk kiskutya vásárlás ügyben. Akkor még nem volt internet, számítógép csak kutyaújságok voltak amit mi nem olvastunk, mivel nem volt kutyánk.

Egy karácsony előtti vasárnapon kimentünk a piacra vásárolni, mikor végeztünk indultunk kifelé. A piac végén kutyákat árultak. Meglátni és megszeretni első látásra, hófehér pici hógolyó, gyönyörű pofikával. Nem ismertem a kutyafajtákat, még soha nem volt saját kutyám. Azt sem tudtam milyen fajta, fiú vagy lány, mekkora lesz ha felnő, ki a tulajdonosa. Elvakított a szépsége nem foglalkoztam semmi mással. Aki árulta nem sokat tudott mondani róla, mondván nem ő a tulajdonos őt csak megkérték maradjon itt egy kicsit. Annyit sikerült megtudnunk, hogy milyen fajta és ivarú - egyedül ő maradt, a többit elvitték - mondta a kiskutyát kezében tartó hölgy. Férjem látta milyen szeretettel és sóvárogva nézek a kutyusra, megvette nekem karácsonyi ajándéknak. Igaz nem volt drága, de azóta már tudom! Olcsó húsnak híg a leve! Van mikor az olcsóbb többe kerül a drágábbnál! Mi ezt akkor nem tudtuk ráfoghatjuk arra, hogy még nagyon fiatalok voltunk. Nem világosított fel senki, nem néztünk utána. Sok kifogást lehetne találni, a lényeg HIBÁZTUNK de meg is fizettük az árát!  

Boldogan vittem a cseppséget magammal, a kabátomba bújtatva, nehogy megfázzon. Másnap rögtön elvittük az orvoshoz, beoltotta, megvizsálta mindent rendbe talált.       

Szépen növekedett, egészséges volt, rengeteg szeretetet adott, és kívánt, még többet is a kelleténél. A viselkedése kicsi korában furcsa volt, de okos tanulékony szép kiskutyának láttuk.   

Szobakutyus lett de én azt nem sejtettem, hogy a fiú kutyusok állandóan jelölik a területüket. Kicsinek még nem, de felnőttnek mindent megjelölnek. Ez bosszantott de nem volt mit tennem, én választottam ezért nem is szidhattam senkit csak magamat. Miért nem néztem utána, mielőtt megvettem.  

Megszoktuk, szerettük egymást. Mindig együtt voltunk, ha egyedül maradt a lakásban, mindíg csinált valami olyat, hogy éreztesse velem ez nem esett jól neki, Ő nem szeret egyedül lenni egy percet sem. Mivel szobakutyus lett, ezért fürdetni kellett, hogy tiszta legyen. Az első évben, ugyan nem szerette, de eltűrte. Igaz utána hetekig kerülte a fűrdőszobát nagy ívben.  

Két éves korában történt, a hasa nagyon piszkos volt - gondoltam ezért nem fürösztöm meg csak egy kicsit levágom ott a szőrét. Felemeltem az első két lábát, éreztem a remegését. Nyugtattam, simogattam közben elkezdtem óvatosan vágni a piszkos szőrt. Ekkor észrevettem, hogy arckifejezése megváltozott, pár másodperc múlva elborúlt elkezdett rángatózni, habzott a szája. Nagyon megijedtem, rögtön hívtam az állatorvost. - Ez epilepsziás roham - mondta. Felírt neki nyugtatót, de előtte injekciókat adott amitől elaludt. Kérdeztem mitől alakult ki ez a betegség én csináltam valamit rosszul? - még nem tudni az epilepszia kialakulását mi okozza - lehet örökletes is. Ekkor vertem a fejem a falba, hogy nem is tudom kik a szülei, honnan származik, még akitől vettem a nevét címét sem tudom, hogy megkérdezzem volt-e a szülőknek vagy a felmenőknek hasonló betegségük. Hogy lehettem ekkora b...., hogy piacról vettem kutyát. Ettől kezdve megváltozott a viselkedése, a szeretet megmaradt, de a kutya egész más lett. Én is nagy traumán estem át idegileg megviselt, minden pillanatban azt figyeltem mikor lesz megint rohama. Ezek után nem mertem füröszteni, fésülni egyáltalán nem csináltam vele semmit, nehogy rohama legyen. De a rohamok félévente csakúgy maguktól jöttek. Akkor állatorvos, nyugtatók, görcsoldók, alvás egy rövid ideig, utána bódult mászkálás a lakásban. Mindennek nekiment, nem ismert meg csak ha odajött megszagolni, de akkor sem tudatosult benne ki vagyok.    

Így telt el egy év, míg egyszer olyan rohamot kapott, hogy nem tudta az állatorvos megállítani. Egyik jött a másik után az injekciók, görcsoldók, nyugtatók ellenére. Felébredt vagy még felsem ébredt máris egy újabb rohamot kapott éjjel és nappal. Ha kiment az altató hatása, rövid ideig jött ment a lakásba, amit szintén roham követett. Kapott infúziót, a tűt benne hagyta az orvos, nekem is adott itthonra injekciót számára, hogy adjam be ha ismét rohama lesz. Ennek ellenére nem javult csak romlott az állapota. Idegileg ő is, én is tönkrementünk. A vége három nap után................

Nem fejezem be a történetet, gondolom mindenki tudja. Akkor megfogadtam, hogy soha többé olyan helyről kutyát nem veszek, akinek nem mutatják meg a szüleit, az oltási papírjait, nem látom a környezetet ahol nevelkedik a kutyus, a tenyésztővel nem beszélek. A piacot ahol kiskutyát árulnak nagyívbe kerülöm. NAGY ÁRAT fizettünk az olcsón vett, de végülis nagyon drága kiskutya megvételével, mert az orvosi ellátásra a betegsége miatt a vételi ár öt - tízszeresét fizettük ki a tudatlanságom, felkészületlenségem miatt. Ezen az áron vehetünk volna egy drágább, de egészséges kiskutyát, aki lehet a mai napig igaz már kissé öregen de még velünk lenne egészségesen. 

Mindenki aki kiskutyát szeretne vásárolni, győződjön meg a fent leírtakról és ha elégedett a kiskutya nevelkedési helyének látványával, beszélt a tenyésztővel, látta a szülőket az oltási igazolványt csak olyan helyről és tenyésztőtől, NE piacon vásárolja meg kedvencét. Ha teheti származási lappal, chippel, oltva, féregtelenítve vegyen kedvencet!

Készüljön fel a kiskutya fogadására és tartására, hogy egészséges felnőtt kutyusa legyen hosszú ideig!

Okos ember más kárán, buta ember a saját kárán tanul! A közmondás szerint is!        

          

Oldal: A TUDATLANSÁG ÁRÁNAK TÖRTÉNETE, KISKUTYA VÁSÁRLÁS ELŐTT!
ELADÓ KISSPITZ KISKUTYÁK HONLAPJA - © 2008 - 2024 - kisspitz.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat